Orsy’s Blog

A mostani kreáció: színpadi fellépésre készülődünk, valami extravagáns volt a kívánság. Kedden “zsűrizi” a csoportom

The latest creation: we are preparing for a stage performance, and the wish was something extravagant. My group will judge it on Tuesday

Karomfalvi Bertalan, barátoknak – azaz most már nekem is – csak Berci, a Lágymányosi utca és a Kruspér utca között lakik. Rezidenciájába még nem vezetett be, általában az autók alól bújik elő (hacsak nem hajléktalan, de ezt a jelenlétében nem merem mondani, mert esetleg megsértődik). Egy jó hete ismerkedtünk meg, amikor ábrázoló geometria pótzh-ra igyekeztem. Éppen akkor bújt elő és én első látásra beleszerettem. Vörös volt, a hátán néhány különleges szürkés szőrszállal, széles feje, az arckifejezése meg nagyon vagány, mondhatnók, még a szeme se állt jól. Farka vastag és dús volt, de nem állt a perzsákkal rokonságban. Később megtudtam, hogy megvető véleménnyel van fajtájának erről az ágáról, véleménye szerint rendkívül ostobák és hiúk.

Tisztes távolban megálltam, lehajoltam és idétlen ciccegésbe kezdtem. Először megvetően nézett, majd sóhajtott, megállapította, hogy az emberi faj még mindig nem érett meg a komoly Életre, majd engedékenyen közelebb jött és bemutatkozott. Kegyesen megengedte, hogy megsimogassam, aztán rokonszenve jeléül ő is a lábamhoz dörgölőzött. Egy ideig társalogtunk, majd bocsánatot kértem, az egyetemet okoltam és elindultam. Ő lovagiasan az utca sarkáig kísért, aztán egy autó alól integetett utánam és kívánt sok szerencsét.

Tegnap – statika vizsgára menet – ismét összefutottunk. A ciccegést ezúttal mellőztem, tudtam, hogy nem tartja valami nagyra, úgyhogy csak lehajoltam és köszöntem. Láthatólag örült a fejlődésnek és közelebb jött. Akkor láttam, hogy nincs túl jó bőrben, valamilyen nemes küzdelemben megsérült a háta és az egyik füléből is hiányzott egy darabka. Csöndben megjegyeztem, hogy úgy látszik, létezik még olyan faj, ahol a férfiak küzdenek a nőkért és nem fordítva. Sajnos ezúttal – idő hiányában – nem tudtunk mélyebb társalgásba merülni a cserebogarak halhatatlanságáról meg a fű növéséről, de őkelme ismét elkísért a sarokig és jókívánságairól biztosított.

Alig várom a következő találkozónkat…

Mostanság Chopin Esőcsepp-prelűdjére készítek videót. Nem mintha sok anyagot lehetne gyűjteni ilyen szárazságban egy ilyen témájú videóhoz… Pár youtube videót is lementettem, de aggályaim vannak azt illetően, hogy nem jobb lenne-e, ha zusammen ammen én csinálnám az anyagot, fotókat meg videókat egyaránt. Persze ahhoz valami normális kamera se árt… Mindenesetre jobb lenne, úgyhogy gondolom nyár vége előtt ebből nem lesz nagy mű, tekintve hogy a darab több, mint 5 perc. Azért pár fotó már van, azokból most itt van három.

These days I’m working on a video for Chopin’s Raindrop prelude. Not that I can produce material in such a draught for a video of this topic. I’ve saved some youtube stuff but I have worries concerning whether it wouldn’t be better to produce it all by myself, pics and videos. Of course one needs a proper cam for that… Anyway, I don’t suppose this will be ready before the end of summer, considering that the piece is more than 5 mins long. I have a few photos though, here are three of them.

Az alkotó tevékenység már zajlik, de még nincs publikálható állapotban. Addig egy video:
A múltkorában Pesten felkaptam a fejem, amikor egy Helenhez (Mirren) nagyon hasonló vörös hajú néni pillogott rám az egyik plakátról, azzal, hogy Loreena McKennitt fellép a Margit Szigeten. Ekkor beugrott, hogy már hallottam róla egy ismerősőmtől, mint ír-skót származású énekesnőről, de eddig nem néztem utána. Na, ezek után muszáj volt megszerezni egy albumot tőle. Enyához hasonlónak van titulálva, bár szerintem nem sok köze van hozzá. Engem inkább a One More Time nevű svéd együttesre emlékeztet. Minden esetre azóta folyamatosan Penelope dalát énekelgetem. Még nem olvastam el a dalszöveget, de mindig Odüsszeusz Penelopeja ugrik be és ettől olyan nyári keser-édes, görög nyári hangulatom lesz. Na sok a duma. Itt van maga az opus.

Creating activity is on the way, it’s just not yet in the state to be published. Until then, a vid:
The other day in Bp I realised that a woman is gazing at me from a mega-poster, looking a LOT like Helen (Mirren) in red version. The text said, Loreena McKennitt is going to perform at Margaret Island this summer. At this point I remembered that I had heard about her from an aquintance, as Irish-Scottish singer, but I had not gone further in discovering her. After realising all this, I had to get an album by her. I read she made music like Enya, but imho it hardly has anything to do with Enya, I’d rather say it’s similar to One More Time’s (Swedish band) music. Anyway, ever since I’ve been singing Penelope’s song. I haven’t yet read the lyrics, but it always makes me think of Odusseus’ Penelope and that gives a kind of bitter-sweet, greek summer mood. Too much talking now. Here is the grand opus instead.

Nem szép dolog, hogy így elhanyagoltam ezt blogocskát, de az elmúlt 2 hétben kb annyit dolgoztam, mint az egész addigi szorgalmi időszakban együtt véve. Szó szerint látástól mikulásig, a végén már remegett a kezemben a tus… na befejeztem a panaszkodást. Minden esetre az alkotás is kicsit leállt, úgyhogy addig, amíg valami új készül, egy verset küldök. Egy pár hónapja voltam egy irodalmi esten, kortárs finn verseket mutattak be, és az egyiket nagyon megszerettem:

It isn’t very nice that I’ve neglected this little blog, but in the past 2 weeks I’ve worked about as much as in the 3 months before altogether. Literally, from dawn to midnight, and in the end the pen was shaking in my hand. Now, I’ve stopped complaining. But anyway, creating has stopped a little, so till something’s on the way, here’s a poem – in Hungarian *blush* I’m sorry guys I am no good at translating artistic text… It’s a poem by a Finnish contemporary poetess, Merja Virolainen, of whom I heard at a literature-evening some months ago and came to like this piece a lot. I don’t think it has a real title but the first line, which goes like this in my translation: “The sun shines on my bed”. If you find this one in English online somewhere, plz contact me so I can share it.

Merja Virolainen:
Ágyamra süt a nap.
Felkelek, arcomon a virradat
a szoba sötétkeretes tükrében.
Az ablaknál köntösömbe burkolózok,
a kövek már ébren vannak,
az őszirózsák felkeltek.
Gyerekként aludtam el.
És most, hogy nő lettem, testem gömbölyűen
ível a köntös selyme alatt,
vajon összeillek a csontjaimmal?
A kert, a rét, a fenyves,
az út mögött vezet az ösvény,
azon lépkedek,
kortalanul.