Orsy’s Blog

Ma ismét konyhaművészetem remekművével kápráztattam el a családot (meg a mamát, gondolom nem is értette, miért telefonálok neki ilyen sokszor, amikor alapjáraton nem is nagyon hívom fel szegényt). 
Mikor megláttam azt a borzalmas nagy tököt ott a spájzban, ellenállhatatlan vágy kerített hatalmába, hogy magamévá tegyem (ennek NINCS szexuális felhangja, remélem ezt mindenki látja ). Fogtam hát és meghámoztam, de akkor félbe kellett szakítanom a műveletet, a tököm ugyanis elkezdett izzadni. Hát mondjuk lehet, hogy én is beleizzadnék, ha meghámoznának… De ezt olyan csuda jelenségnek találtam, hogy le kellett fotóznom. Itt ni:

Ezután ketté vágtam és kiszedtem a nemkívánatos elemeket (pl. tökmag), de ekkor újabb felfedezéssel találtam magam szembe: az egyik fele kiköpött egy viking hajó volt. Fel is úsztam vele az emeletre, hogy megmutassam a húgomnak, aki közölte, hogy teljesen hülye vagyok. Visszacsónakáztam hát a konyhába.
Nagy locs-pocs közepette ledaráltam a pörköltet, megfőztem a rizst, mindezt összekevertem és bele a tökbe/hajóba. Ez a töltelék már nem hasonlított viking hajósokhoz…
Amíg mindezt elvégeztem, csak 3-szor hívtam fel a mamát instrukciókért.
Ezután jött a tejföl meg a kapor, utóbbi felszeletelése kissé nehézkesnek bizonyult, a fűszerű zöld bigyó mindenhez odaragadt, konyhapulthoz, vágódszkához, késhez, kézhez. A csatát azonban én nyertem, a zöld “fűszálakat” eltakarítottam, még egy kis sajtot reszeltem a tököm tetejére és bevágtam a sütőbe.

Fél óra múlva vitorlát bontottam és tálaltam. FINOOOOM lett.

Today again, I enchanted my family with a piece of my extraordinary cooking (and my oma too, who had no clue why I phoned her so often, though usually it is her who calls me). When I saw that enormous dork in the pantry I felt extreme desire for it to be mine (this sentence does NOT have a sexual tone, I hope everybody realises that ). So I took it and peeled it, but then I had to pause coz I realised my dork was sweating. I guess I would sweat too if someone peeled me… but I found this such an exciting sight that I had to take a photo (see above)
After this I cut the dork into two, and took out the undesirable parts, but then again I was confronted with a new discovery: one half was exactly like a viking ship. I sailed up with it to my sister to show her, who instantly said I was absolutely crazy so I directed my boat back to the kitchen. There, with quite a bit of splich-splach I ground the stew, mixed it with rice and put it into the dork. The filling did NOT look like viking sailors…
While I was doing all this, I phoned my oma about 3 times for instructions. Then came sour cream (YES!) and dill, I had a bit of difficulty with the latter, sticking to everything, the table, the knife, my hand.. but I won the battle, cleared up all the green “grass” put a bit of cheese on the top of my dork, then gone into the owen. Within half an hour I opened sail and served it. DELICIOUS, it has become.